A fizika látóhatára

Az elõzõ héten mutatta be a Kairosz Kiadó Jáki Szaniszló: A fizika látóhatára címû könyvét. A kötetet Hetesi Zsolt csillagász, ELTE TTK Csillagászati Tanszékének tagja kötelezõ olvasmánnyá tenné.

2005. július 21. 12:53

      „Amit Isten szétválasztott, azt ember szét ne boronálja” – kezdte Jáki Szaniszló a Fizika látóhatára címû könyv bemutatóját. Mint fogalmazott, a fizika olyan kutatási területet jelent, melynek ismérvei mennyiségi propozíciókkal vezethetõek el. Hangsúlyozta azt is, hogy a nyugati országokban a tudomány csak az egzakt tudományokat jelenti, ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy a pszichológusok, politológusok saját területüket is azzá kívánják tenni. Csakhogy – fûzte hozzá – a felmérések és közvéleménykutatások legtöbb esetben nem a valóságot fedik.

      Elmondta, a fizika mindenhol illetéses, ahol anyag van, de kiemelte: néha a tudomány is megoldhatatlan feladatok elé kerül, pedig néha a józan paraszti ész is elég a feladat megoldásához. Példaként a pohár és a korsó közötti különbséget hozta. Rámutatott: a fizika meg tudja határozni, méretét, átmérõjét, mennyiségét, összetételét, de nem tudja elválasztani, mikortól számít valami pohárnak, és mikortól korsónak.

      „Ha nem mennyiségrõl van szó, akkor a fizika azonnal illetéktelenné válik” – figyelmeztetett az író, aki szerint akkor jó egy fizikus, ha ismeri a matematikai formulákat és a mozgás törvényeit. Ez mindennek az alapja, mert Győrs és személytelen megoldásokra vagyunk képesek vele – szögezte le.

      Jáki szerint a kultúra nem élhet filozófia és vallásos alapok nélkül, ugyanakkor kijelentette: a modern filozófia Kant, Hegel és Decartes óta rossz úton jár. A legnagyobb problémát abban látta, hogy alaptézisük a gondolatból indul ki és nem a tárgyi valóságot veszik alapul. Az egyetemi oktató utalt a nemrég kiadott Szent István-tervre is. Hangsúlyozta, a kultúra és a vallás alig kap szerepet a könyvben, s az utóbbiról mindössze annyit írnak: „a keresztény vallás a zsidó tízparancsolatból ered”. Azt miért nem írják le, hogy a tízparancsolat Istentõl lett kinyilatkoztatva? – vont kritikát Jáki Szaniszló, aki szerint nem is lehet vallásról beszélni Jézus személyének megemlítése nélkül.

      A könyv eredeti címe a „Fizika irreleváns” lett volna, ám az író is érezte, hogy ez nem eladható, így elõször a „Fizika relevenciájára” késõbb pedig a „Fizika látóhatárávára” változtatta. A könyvet több mint tíz éve már kiadták egyszer, igaz akkor alig kétszáz példányban, és abból is csak mindössze 30-40 példány jutott el a könyvesboltokig. Jáki Szaniszló egy kérdésre válaszolva kijelentette: örökéletûnek tartja a könyvben leírtakat.

Jáki Szaniszló

      1942-ben lépett a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe. Rómában szerzett teológiai doktorátust, fizikából New Yorkban doktorált. Jáki Immanuel Kant és Giordano Bruno mûveinek angolra fordítója Rómában szerzett teológiai, New Yorkban pedig fizikai doktorátust. A hatvanas évek óta a Seton Hall egyetem (New Jersey) tanára. Az elmúlt harminc évben fõleg tudományfilozófiával, tudománytörténettel és ezek teológiai kapcsolatával foglalkozott. A 30 könyv és több mint 80 cikk szerzõje az edinburgh-i egyetemen Gifford-elõadássorozatot tartott. Számos amerikai, európai és ausztrál egyetemen adott elõ. Tiszteletbeli tagja a Pápai Tudományos Akadémiának, levelezõ tagja a bordeaux-i Académie Nationale des Siences, Belles-Lettres et Arts-nak. 1970-ben Lecomte du Nouy-díjat,1987-ben pedig Templeton-díjat kapott.

Mi is az a Templeton-díj?

      Minden évben egy olyan élõ személyiség kapja a díjat, aki különlegesen eredeti kutatások vagy felfedezések révén hozza közelebb Isten és a spirituális tartalmak megértését. Az elismerést II Erzsébet angol királynõ férje, Fülöp herceg adja át a díjazottnak egy zártkörû ünnepségen, melyet május 4-én a Buckingham Palotában tartanak meg. Az elismerés teljes neve Templeton-díj „a Spirituális Valóságért Folytatott Kutatások és Felfedezések elõmozdításáért”, annak ellenére, hogy a kitûntetés általánosan csak Templeton-díjként ismert.

A díjat a John Templeton Alapítvány adományozza. Az alapítók küldetése, hogy új szemszögbõl mutassák be a teológia és a tudomány összefüggéseit. A tudomány és a vallás a valóság eltérõ dimenzióit tárják fel.

A tudomány a fizikai világot érinti, miközben a vallás az emberi spirituális értelmezésekre vonatkozik. Ezzel együtt, a valóságnak más szempontú kérdéseit is feszegetik: a tudomány arra kíváncsi, hogyan történnek a dolgok, míg a vallás arra keresi a választ, hogy miért történnek a dolgok és hogy vajon áll-e értelem és cél a történések mögött. A valóság megfelelõ megértése megkívánja, hogy mindkét kérdést feltegyük, mivel az ezekre érkezõ válaszok között kapcsolat van. Ennek eredményeként gyümölcsözõ dialógus alakulhat ki a tudomány és a vallás között, mert a kettõ kiegészíti egymást. Az alapítvány ebben az évben Magyarországon is meghirdeti a díjat, így a jövõben azok számára is lehetõség nyílik az elismerés elnyerésére, akik ebben a régióban hasonló témájú tevékenységet végeznek. Az alapítvány szívesen fogadja olyan kelet-európai személyek jelölését is, akik hasonló teljesítményt nyújtottak a kutatásoknak ezen a széles területén.

      A címzettek közvetlen elismerése mellett, az alapítvány másik célja a további közremûködések, támogatások és elismerések bátorítása és ösztönzése. A díj odaítélésérõl annak átadása elõtt egy kilenc bíróból álló nemzetközi tanács hoz döntést.